A SID-rajongók álmainak egyik netovábbja készül megszületni épp a közeljövőben, de úgy néz ki, hogy nem lesz belőle túl sok, és csak egyszer fogják legyártani azt a pár száz darabot – tehát akit netán érdekelne a dolog, annak most kell érte lépnie, és gyorsan. Hasonlóképpen a (sajnos azóta már megszűnt) HardSID-hez, talán ez is kissé „ágyúval a verébre“ típusú erőfeszítésnek ígérkezik, ugyanakkor aki nem sajnál egy relatíve nagyobb pénzösszeget kiadni a hobbijára, annak viszont ékszer lesz és örökbecsű kincs.

A SIDFX-ről van szó természetesen, mely néhány dániai demo scener fejlesztése, ami évek óta készülget (szemben a HardSID-del, mely – ha valaki nem tudná – egy magyar termék volt). Csakhogy ez most nem szintetizátor, és nem is MidiBox vagy PC-s hangkártya (vagy más efféle hasonló) lesz, hanem visszatér a téma gyökereihez: hardver-kiegészítő a jó öreg C64 és C128 számítógépekhez.

A korábbi neve még „SID-fixer“ volt, ebből rövidült le SIDFX-re: onnan indult ugyanis a projekt, hogy a gépek használóinak egy ősi vágya „javítani“ annak hiányosságain vagy gyengeségein. Mivel minden gépben egy hangchipnek jut hely gyárilag, így eredetileg csak monóban bír szólni, és még annak is a minősége romlik, mire kikeveredik belőle az analóg jel a külvilágba valahogy. Egy másik sirám, hogy a kétféle (régi és új, 6581 és 8580) sorozatú IC hangja igen eltérő, és nem lehet őket összecserélni az alaplapokban (mert más feszültségen mennek). Márpedig a zenék egyik része az egyikre, míg a másik meg a másikra lett írva, így eszményi esetben mind a kettő jól jönne a háznál…

Sokféle megoldás létezik az igény lefedésére, melyeket a duál-SID gyűjtőnéven lehet összefoglalni. A SIDFX is ezek közé tartozik. A legegyszerűbb esetben ez úgy néz ki, hogy valamilyen filléres kis nyáklapra össze van hegesztve két SID házi sufnituninggal (például a MSSIAH mellé lehet ilyen pár eurós kitet rendelni). Az evolúciós skála másik végén pedig ez a full-extrás kis „deluxe“ sportautócska helyezkedik el. Nézzük, mit fog tudni nagyjából.

Először is, forrasztás vagy más nehézség nélkül, kényelmesen betehető tetszőleges gépbe, ami SID foglalatot tartalmaz. (Azaz akármilyen sorozatú C64 vagy C128 gépbe, sőt, elviekben akár még egy CBM-II-be vagy Elektron SidStation-be is, ha valakinek az kell. Vagy SID-kártyába Plus/4-eshez stb.) A régi chipet kivesszük, majd bepattintjuk helyére a kártyát.

A lapkán pedig két új foglalatot kapunk, melyek közül bármelyikbe betehető szintén tetszőleges fajta SID (függetlenül attól, milyen gépben van). Használhatunk két egyformát (sztereóban), vagy két különbözőt vegyesen (de üresen is hagyhatjuk az egyiket). Egy kis integrált mikrokontroller egyedi firmware-ével mindent detektál majd önműködően, és adaptálódik, így ezen kívül semmi dolgunk nincs. Dug és játszik – Plug’n’Play.

Beépített védelem is van benne a túláram és egyéb atrocitás ellen, ami normál környezetben folyton fenyegetné egyébként az áramköröket. (Mind a be- és kimenetek elég érzékenyek, sérülékenyek a SID-ekben: elég egy rosszul bekötött kábel vagy egy statikus elektromos kisülés a kezünk érintésétől – ezek miatt nem kell többé aggódnunk.) Ráadásként zárcsökkentést ígérnek és táncot… akarom mondani, zajcsökkentést ígérnek és tiszta hangzást (például a nem használt bemenetek letiltásával és más hasonló zavarjelek kiszűrésével). A 8580-nak még ún. „digi boost“ is jár. (A digitalizált hangok lejátszásához, mely e típuson amúgy gyengébb volna, mint a másiknál, azonban itt még állítható hangerejű is lesz!)

Opcionálisan kapunk még az eszköz mellé négy extra kivezetést (amelyekre nincs szükség, ha nem akarjuk őket csatlakoztatni, de a maximális funkcionalitáshoz ajánlott), olyan hosszúságú kábelekkel, hogy minden géptípusnak akármelyik oldalára felszerelhetőek legyenek. Ezek között van egy sztereó kisjack hangkimenet, valamint két kapcsoló (a negyedik belső csipeszeket tartalmaz pár alkatrészhez – forrasztani tehát itt sem kell).

És a java pedig most következik: mindkét kapcsolónak három állása van, melyek közül ez egyiket három különböző konfigurációs beállítás közti választáshoz lehet használni (erről kicsit lejjebb bővebben). A másikkal pedig megcserélhetjük a két SID-et egymással. Mindezt akár futásidőben, a zene lejátszása közben bármikor. (Tehát tetszés szerint ugorhatunk át a 6581-ről a 8580-ra és vissza, akár zeneírás közben A/B tesztet végezve.)

Tulajdonképpen a kapcsolókra nem is volna szükség, ugyanis az egész kütyü szoftverből is vezérelhető. (Viszont néha gyorsabb, kényelmesebb kézzel csinálni.) Adnak melléje egy kézikönyvet és egy egyszerű kis programot is, melyet elindítva részletekbe menően beállítható a konfig. A másik SID-et három memóriacímre lehet tenni ($d420, $d500 vagy $de00), egyedi hangerővel stb. Ha a zenelejátszó alkalmazások is támogatják ezt a jövőben, akkor akár teljesen automatikusan tudnak dönteni, hogy melyik zene mellé melyik chipet válasszák (ha hagyjuk). Legalább egy ilyenre van is ígéret: a 1541 Ultimate-II beépített lejátszója (a holland Gideon Zweijtzer munkája) már biztos tudni fogja ezt.

Az elkészült cuccost októberben szeretnék bemutatni nyilvánosan először az X-2016 demópartin Hollandiában, majd attól kezdve küldik szét a gyártott példányokat az előrendelőiknek. Az első prototípus éppenséggel három éve készen volt, de azóta újratervezték, illetve a firmware-t javították, csiszolták és tesztelték. Tavaly decemberben jelezték a csdb.dk-n, majd elkészült a tájékoztató weboldal, és idén márciusban indult meg az előrendelési folyamat. Mostanra már 300 fölött járnak, s a kezdeti cél is kábé ennyi volt, bár legutóbb már azt mondták, ha elérik a 400 előjegyzést, akkor kezdenek a gyártásba… Valószínűleg ez hamarosan bekövetkezik (legalábbis azt látva, hogy milyen gyorsan összejött a 300) – és akkor slussz. Ki kell fizetni majd előre, és októberben megkapjuk. (Én már kettőt rendeltem!) Aki lemarad most, annak nem lesz másik esélye (mivel ennél kisebb példányszámban legyártani drága lenne, nem érdemes újra belekezdeni). A végső ár a konkrét mennyiségtől függ, de alighanem kb. 70-80 euró közt várható.

Végül kiegészíteném még egy aktuális, örvendetes, idevágó hírrel: szintén most a napokban lett kész a SwinSID Ultimate. A SwinSID projekt 2005-ben kezdődött, majd 2010-től gyorsult be a Micro, Nano és a HC variánsokkal, és e fejlődési vonal legutóbbi (s alighanem egyúttal a végső) állomása ez az Ultimate. Ami nem más, mint egy modern helyettesítő a harmincéves chipek számára.

A SID az egyik pusztulékony alkatrész a gépekben (nemcsak mivel érzékeny, hanem mivel forrósodik is), továbbá az egyre inkább elterjedő (s ráadásul akár több chipet is felhasználó) rájuk épült modern szintik hatására sok gépből a még működőképes példányokat kiszedték az elveszett ícék fosztogatói. Pótolni őket viszont egyre nehezebb, és hűen emulálni is a hangzását – nem is nagyon sikerült még eddig senkinek. Nos, eddig…

Most a SwinSID Ultimate már csaknem tökéletes emuláció, mely méretében sem nagyobb az eredetinél, így kiválóan beilleszkedik a helyére. Valójában persze ebben is egy frissíthető firmware fut egy pici mikrokontrolleren, mellyel kapcsolatban érdemes még megemlíteni, hogy két hazai úriember, Sebők Máté (CodeKiller) és Horváth Mihály (Hermit) munkája van az adott verzióban.

A „csaknem tökéletes” emuláció az új típusú (8580) SID-et érinti, mely SIDFX-szel kombinálva akárhová eljuttatható (de a SwinSID viselkedhet akár 6581-hez hasonlóan is). Az új update-ben már működik az egér/paddle kezelés és pár korábban hiányolt, sőt, extra funkció. Reméljük, hogy mihamarább kaphatóvá válik, addig is egy részletesebb ismertető blogbejegyzés (angolul) és hangteszt Vincenzótól (Vincze László) máris elérhető róla. (Illetve a SIDFX-ről is van egy cikk, csak németül.)