Régi C64-fanok (egyik) (kedvenc) nosztalgikus szórakozása, hogy különféle fotókból (tipikusan például a saját fényképükből) 64-es képernyőket csinálnak. Vannak erre relatíve népszerűnek tűnő eszközök, pl. egy olyan weboldal, mely tetszőleges képből gombnyomásra kiköpi a művet. Bár ez nekem személy szerint kissé gyanús, mivel sokszor úgy tűnik, mintha „túl szép” lenne utána az eredmény (túl azon, hogy milyen könnyű hozzá eljutni). Ezért inkább azt feltételezem, az ilyesféle eljárásoknak egy része legalábbis átverés: nem építenek fel mögötte egy valós C64 Multicolor/Hires képszerkezetet – hanem egyszerűen annyit csinálnak csak helyette, hogy egy kutyaközönséges 160x200 vagy 320x200 felbontású, 16-színű PC-grafikává konvertálják át (a Commodore színeinek megfelelő palettakészlettel). Ugye nyilván mondanom sem kell, hogy ettől az még nem lesz „64-es kép”… csak legfeljebb hasonló, vagy ránézésre annak látszó valami.

Szintén ezt a gyanút erősíti bennem az a tény, hogy kizárólag valamilyen pécés (BMP, JPG stb.) formátumban lehet őket menteni; ugyanakkor sosem lehet 64-es formátumokban (pl. Koala vagy Art Studio stb.). Egyúttal ez használhatatlanná is teszi ezeket az eszközöket számomra: nekem ugyanis most az a célom, hogy fényképekből készítsek majd grafikákat a későbbiek során megírandó játékaim számára. Éppen elég bajom van a programozással; arra végképp nem futja az időmből és energiámból, hogy újra nekiálljak Commodore-on rajzolni (ráadásul utóbbi már annak idején sem volt az erősségem túlzottan).

A korombeliek még emlékeznek rá, hogy milyen szájtátva bámultuk a csodaszámba menő, ún. „digitalizált” képeket – például a Magnetic Scrolls játékokban lévőket. (Valójában ezek rajzolt képek voltak, többségüket Geoff Quilley készítette Atari ST-n a Neochrome szoftverrel és kézzel. Csak mi akkor azt hittük, hogy nem.) Éppenséggel létezett is digitalizáló kártya, mellyel videókból lehetett képkockákat kilopni, néha-néha felbukkan még bolhapiacokon itt-ott (noha kérdéses, hogy ki tudná még beüzemelni azt manapság). Ma már erre az igényre is vannak (ingyenes és hobbiprogramozók által kifejlesztett) pécés alkalmazások – sajna ezek többsége még holmi DOS-os, parancssoros csökevény.

Szerencsére némi keresgélés után ráleltem a ConGo nevű programra, mely Windows alatt fut, és jól használható felhasználói felületet biztosít – igaz, még a Windows 98-as közegben állt meg felette az elrepülő idő vasfoga. Az én gépemen meg XP van, de sebaj, könnyen áthidalható az akadály, a Win98-as emulációt kell beállítani a futtatásához a programtulajdonságoknál (így elkerülhetjük, hogy azonnal egy teljes összeomlással induljon, és szép kulturált „Runtime error 216” feliratban kelljen inkább gyönyörködnünk helyette), s máris lehet vele dolgozni. A browser részben betöltjük a képet (melyet nyilván előzőleg már a megfelelő felbontásra alakítottunk), majd konvertáljuk Multicolor módba: lényegében ennyi (a ditherelést ki kell kapcsolni, mert csúnya lesz!). Ami viszont határtalan játékteret biztosít (és ebben áll a dolog szépsége), hogy előtte még tudunk állítgatni fényerősség (brightness) és RGB (színösszetevő-arány) értékeket is benne az eredeti képünkön – mindezeknek akár csak a leheletnyi módosítására pedig igen érzékenyen reagál a konvertáló algoritmus: a módosított forrásképen nem is látszik még a különbség, míg a végtermék már drasztikusan más-más lesz. (Pl. az egyes árnyalatok más-más színnel digitalizálódnak, illetve az egyes képterületek részletessége is más lesz stb.) Ennek folytán azután a végtelenségig lehet vele játszani.

Próbaképpen eltöltöttem vele két délutánomat, mindösszesen egyetlen képet (természetesen A gálya borítóképét, mert mi más lehetne az első) gyúrogatva vele ezerféle változatban addig, amíg csak-csak elégedett lettem (vagyis inkább meguntam). Fentebb látható az eredmény. (Lentebb meg a munkafolyamat.)

Sajnos jelen ponton ismételten szidnom kell a fránya emulátorokat, hiszen az a barbár pixeldarabolós megjelenítésük tönkrevágja az efféle kifinomult grafikai élményt csaknem teljesen; a VICE bekapcsolható CRT emulációja ugyan segít valamit, hogy közelébb kerüljünk egy eredeti analóg monitoros C64-hez (ahol nem voltak még rusnya kockák, hanem szép gömbölyített körvonalak, ívek), ezért ezt is használatba vettem: beletöltöttem a képet a segítségével a kedvenc régi rajzolóprogramomba, az Art Studio-ba, majd onnan „lefényképeztem” a Windows-zal (igazából természetesen egy valódi C64 számítógép képernyőjét kellett volna ténylegesen fényképezni fizikailag, de az most sajnos nem hozzáférhető). A mellékelt ábra ezáltal az elérhető „leg-64-esebb”.