Meteo – a magyar cyberpunk

 2014.06.15. 23:01

Magyar science-fiction? Kissé szokatlan a szóösszetétel, hiszen nagyon kevés ilyen film készült. Rendes játékfilmet nem is nagyon tudnék megnevezni, alig talán egy-kettőt, és mindegyikhez mindjárt társul egy-két kifogás és nyafogás, hogy miért nem az „igazi”…

meteodvd.jpg

A Pirx kalandjai például már annak idején is inkább ciki volt (vagy cuki, nem kívánt rész törlendő) és megmosolyogtató az olcsó, gagyi trükkökkel – repülő kávédaráló és társai – és naiv témákkal. (Amihez persze hozzá kell tenni, hogy 1972-ben készült alacsony költségvetésből, így ehhez képest egyáltalán nem is olyan rossz… Ott használták nálunk először a blue-box technikát. Az irodalmi anyag pedig Stanislaw Lemtől származik, s bár rangos, inkább sorolnám az ifjúsági kategóriába. Meg persze az nem is „rendes” film volt, hanem tévésorozat. Készült pár hasonló stílusban fogant tévéjáték, például A feladat vagy A halhatatlanság halála – többnyire mind ismert sci-fi írók, khm, „nem túl szakszerűen kezelt” könyvadaptációi –, ezeket most nyugodtan itt egy kalap alá vehetjük.) Ugyancsak sokakban ébreszt szép emlékeket az 1982-es Az idő urai, ami egyrészt csupán félig magyar alkotás (francia-magyar koprodukció), másrészt animációs rajzfilm, azaz nem tartalmaz valós szereplőket, felvételeket. A maga idejében kiemelkedőnek számított még technikailag, s ráadásként tartalmilag is igen színvonalas volt, izgalmas és érdekes – de mai szemmel újranézve sajnos közel sem bír már olyan magával ragadónak hatni. (Az én számomra legalábbis inkább csalódás volt, miután az emlékekben sokkal szebben élt. Emlékszem, még nagyalakú, színes képregényfüzetben is kiadták, és lelkes tízévesen lapozgattuk, mint magát a filmet… hát ma már ez nem megy.)

Ha egy elég nagyot ugrunk előre az időben, akkor pedig ott van (vagyis itt, a közelmúltban, 2009-ben, Verebes Zoltán rendezésében) az 1 című „megfilmesített filozófiai esszé” (tényleg az, s már megint Lem!), mely a maga nemében ugyan szintén érdekes, és igényesen, szépen megformált képi világúnak indul, csakhogy végül olyan vontatott és kusza lesz, és olyan elemelkedetten bölcselkedővé válik, hogy a legerősebb élmény, amit kivált (vagyis inkább megerősít, annyi egyéb még ennél is sokkal rosszabb magyar film után), az a benyomásunk, hogy a jelenlegi (színházakban/színházaknak termett) színészeink milyen alkalmatlanok a filmszínészetre – mintha egymást felüllicitálva modoroskodó és se nem össze-, se nem odaillő párbeszédeket olvasnának fel a saját szórakoztatásukra az üres teremben egy próbán. Mellette meg ott áll s porosodik még egy, évek óta állítólag készülgető – valójában inkább támogatás híján elhagyottnak tűnő –, első ránézésre leginkább egy dörnergyörgyösített Dark City-koppintásnak látszó másik filmünk előzetese, a Thelomeris, ami, feltéve, hogy valaha is kész lesz, félek, ugyancsak az 1 sorsára jut majd. (Esetleg még ide lehet venni érintőlegesen a 2006-os Jumurdzsák gyűrűjét is, ami viszont egyáltalán nem is mozi, hanem interaktív kalandjáték DVD-n, így ebbéli minőségében is megkívánna magának egy megemlékezést a későbbiekben.)

Nagyjából már ezzel ki is merítettük a korpusz jó részét – egyet kivéve, és az pedig a Meteo. Nemcsak azért képez kakukktojást, mivel – valószínűleg és sajnos – manapság már még kevesebben ismerik az előbbieknél (azon túl, hogy velük szemben ténylegesen valódi és érett filmalkotás, nem pedig csak „olyasmi”), de azért is, mert nemcsak nosztalgikus (vagy az utóbbi esetekben művészkedős-elvont) szemüveggel válik élvezhetővé, hanem ma is friss, és majdnem simán elmehetne új filmnek a negyed évszázaddal később élő nézőnek. És tényleg úgy is jelenik meg, mint új film: nagyon régen nem játszották le már se a mozik, se a tévék, még a tékákban vagy más klubokban sem igen volt hozzáférhető – ez év elejéig, mikor végre DVD-kiadványként megjelenhetett. (Igen, 1988-89 és 2013-14 közt éppen huszonöt év telik el.) Kiadta a MaNDA (azaz Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet), mi több, ez egy digitálisan felújított változat is egyúttal. (Tényleg az, egy agyonrongyolt VHS-nél vagy egy összevissza darált jutyúb-feltöltésnél százszor élvezetesebb!) A januári megjelenést követően pedig nyilvános vetítést és közönségtalálkozót szerveztek az alkotókkal az Örökmozgóban (ezen sajnos nem sikerült ott lennem), s a lemezen, mint extra, szintén szerepel egy ötven perces körinterjú, melyben maguk mondják el a kedvenc gondolataikat utólag a saját filmjükről.

meteo_01.jpg

Hogy miféle (politikai, szakmai és személyes, vagy más) „meteorológiai jelenségek” dúltak anno még a film körül, abba sajnos nincsen túl sok belelátásom; de mindenesetre legalábbis azért voltak ilyenek. Rávilágít erre például az interjúban a Szabó Gábor operatőr szájából elhangzó következő mondat: „A hivatalos filmes vezetés kérésére ez a film nem kaphatott díjat.” Mint ahogyan az is, hogy az első – és mint szintén elhangzik ott, elsöprően sikeres – bemutatók után (és miután éveken át játszották a Művész moziban, ahová sokan rendszeresen vissza-visszajártak megnézni) végül mintha eltűnt volna, újabb hosszú-hosszú éveken át alig-alig lehetett csak őt vagy róla látni-hallani. (Az a fajta vagyok, aki tüstént kiszúrja, hogy a Szárnyas fejvadászban több helyen is egy-egy másodpercre bevillanó Atari-reklámok vannak elrejtve – de az ilyen szocio-hatás-vonatkozásokat kibogozni, az már nem nekem való…)

meteo_02.jpg

Az egész film zárt, hipnotikus, sötét világa mindenütt a pusztulás grandiózus képét vetíti: a lerobbant (és hamarosan felrobbanó), óriás gyárcsarnokokkal, a baljós árnyékokat vető ventilátorokkal, az emblematikusan ezüstszürkére polírozott hosszú autóval, a földalatti járatokban élőkkel. (A berlini fal vége és a rendszerváltás megelőző évében, a háttérben egy világrendszer összeomlása. Az elkészülés és a bemutatók 1989-90-es dátumai azonban már későbbre esnek.) Az atmoszféra némiképp a Sztalkert idézi. A gyári jeleneteket, ha jól tudom, a Ganznál forgatták, az underground részeket meg Kőbányán (a Sörgyár alatt), ez utóbbit a kedves rendező úr személyesen mondja el az extráknál a helyszínen: egy összesítve mintegy harminc kilométer hosszúságú, szövevényes katakomba-hálózatban. Maga a puszta gondolat is felvillanyozó, hogy ilyesmi egyáltalán Budapesten létezik (meg hogy akkor ő csak szimplán behajtott ide véletlenségből a kocsijával, úgy fedezte fel), annál inkább, mivel azokban az években én épp valahol arrafelé laktam…

meteo_03.jpg

A távlatokon kívül hozzájárult még a hatáshoz a legmodernebb csúcstechnika jelenléte is. Annak számítottak akkortájt a PC-k, vagy a visszakamerázott monitor (a lengyel menekült lány egy ilyenben nézi magát tükör helyett hajszárítás közben). Meg persze a zene – világos, a kult-státuszban ennek kulcsszerepe volt (a komoly rajongóknak „illett” külön lemezen is megszerezni azt). Ennyi év után is üt, és nagyon erős hatást kelt (Másik János és Szemző Tibor munkája). Illetve, a filmkészítők közül többen is már kisebb-nagyobb kultuszfiguráknak számítanak magukban (például a forgatókönyvíró Bereményi Géza, vagy a főszereplő Kistamás László, a Kontroll Csoport együttes tagja). Különösen érdekes, hogy Monory Mész András egyetlen rendezése ez a film.

meteo_04.jpg

A hangulatelemeknek ez a kombinációja, és keveredése a főhős képzeletében élő belső világgal visszaköszön másfél évtizeddel később majd a Kontroll című filmben: csakhogy amíg Bulcsú, a metróellenőr a saját sötétebbik oldalával küzd, és végül sikeresen legyőzi azt és elhagyja (közben pedig sok-sok vicces vagánykodás történik), addig a Meteo három szereplője valójában egyazon ember három énje, akik nem létezhetnek másként, csak együtt: a test, a lélek és a szellem – azaz Verő, az erő, Berlioz, a virtuóz, és Felhőcske (vagy Eckermann), a Meteorológiai Intézetben káoszelmélettel foglalkozó, kissé autista zseni.

meteo_05.jpg

Hárman együtt tervezik egy elhagyatott telepen a nagy dobást: hogy Ecker programjával (a „szisztéma”) megfejtik a lóversenyek eredményét előre, és ezáltal a sorsot kicselezve, a legutolsó pillanatban megszöknek a végromlás elől. Ami majdnem tényleg sikerül, ám Ecker halálával széthullik az együttműködés – az emberi, és élhető, a teljes, közös élet terve. Nyilván szándékoltan kétértelmű az az egyik legfontosabb kulcsjelenet, amikor a fürdőkádban álmodozva, komótosan emelkedő fürdővize eléri az ottfelejtett hajszárítót, mialatt ő éppen arrafelé néz, de nem látszik az arcán, egyáltalán látja-e, hogy érzékeli-e, hogy mi történik körülötte, avagy sem. Vajon Kis Hercegként tudatosan választja az öngyilkosságnak ezt a hazatérős módozatát, vagy csak egyszerűen meghal? (Miután az álmát végre beteljesítette a munkával, az otthona meg nemsokára porrá válik.) Berliozzal összetalálkoznak végül fenn a „tutiban”, míg – lenn a földön – a várt megsemmisülés meg „tévedésből” elmarad. (Néhány ponton szerepelnek utalások arra, mintha testvérek lennének ők hárman, ám ez sem egyértelmű, inkább jelzi csak a szimbolikus összetartozást.)

meteo_06.jpg

A legvégére hagytam, ami miatt voltaképpen idekerült ez az egész írásmű: Felhőcske ugyanis a filmben Turbo C-ben programozik PC-n (mialatt mi többek között valódi lóversenyprogramokat látunk futni), és a főcímhez, a stáblistához is a monokróm monitoron feltűnő és átváltozó, jellegzetes zöld színű karakterek vannak társítva. Hát igen, kérem, látható, hogy nekünk ez a Mátrix előtt pár évvel már megvolt…

Aki szeretne ennél jobban elmélyülni a témában, az olvassa el Kóti Rita részletekbe menő műelemzését a Meteo és más disztópikus sci-fik összehasonlításával. Továbbá, mivel úgy láttam, még nem volt ilyen, nyitottam egy rajongói Facebook-oldalt is a filmnek. A kiadó MaNDA saját weboldala és a Filmvilág aktuális kritikája szintén érdekes lehet.

meteo_b2.jpg

Címkék: zene pc kritika film mozi underground magyar dvd sci-fi irodalom mátrix underwater meteo turbo c underfire underair

A bejegyzés trackback címe:

https://rosetta.blog.hu/api/trackback/id/tr816304020

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Celtic 2014.07.02. 20:05:38

Pirx: engem nem zavar a repulo kavedaralo es tarsai. Akkor kor szintje.

Ami iszonyuan zavar: a lift. Valami mosoporos dobozt huzkodtak. De annyi eszuk nem volt, hogy pl. egy kis villanymotorra kossek a madzagot, hanem _kezzel_ rangattak. Iszonyatosan illuziorombolo, ahogy a lift elindul/megall, mindezt rangatozva.

Szoval ez az, amit nem tudok megbocsatani. Ennyire olcsonak nem kellene lenni...

(Meg azt, hogy valami diszno kiadta ugy, hogy egy vagy ket resz van a DVD-n. Mi a halalnak? Hogy tobb penzt kapjon erte? Ezeket a filmeket minek 6000 kbps-szel kodolni? Mert maskent talan egy vagy max. ketto DVD-re felfert volna?)