Ment a kis sün a tizenkét Celsius fokos erdőben, amikor szembe jött vele a nagy medve az úton.

– Már megint született egy kisjézus – újságolta el a medve.

– Hová teszik ezek minden évben az előzőt? – csodálkozott rá a sün.

– Biztos van egy menhely.

– Vagy egy használtjézus-szaküzlet.

– Akkor onnan akciósan szerezhetsz egy kifutóban lévő modellből.

– Minek nekünk olyan?

– Ma már mindenkinek van.

– Jó, de nekem használt nem kell.

– Különben is biztos kínai.

– Ráadásul lemerült a hitelkeretem.

Végül inkább úgy döntöttek, készítenek sült tököt és forralt bort az erdő állatainak. Össze is gyűltek az állatok, és berúgtak. Miután látták, hogy a részeg állatok már gorombáskodni is kezdenek egymással, és újra előveszik nemzedékek óta dédelgetett sérelmeiket, hogy ingerszegény életükben mesterséges konfliktusokat generáljanak így vele maguknak, a kis sün és a nagy medve észrevétlen módon leléptek, még mielőtt a buli túlságosan eldurvult.

– A téli napfordulót már a dinoszauruszok is ünnepelték, erre tisztán emlékszem – magyarázta lelkesen a kis sün. (A tűz fényében pont úgy festett most, mint egy apró sztegoszaurusz, ahogyan a fenyőtobozok közt turkált.)

A nagy medve tűnődőleg bólogatott, igaz, némi meghatározatlan kétellyel az arcán. Közben diszkréten ellenőrizte, hogy mennyi maradt még a fűből. – Jó, a többi most már kell a beiglibe…

Gondosan eltette a piros pöttyös gombát is, amit a sün talált az erdőben.

Később megvilágosodott, és rájött, hogy ő tulajdonképpen egy csillagkép.

Tavasszal a kis sün és a nagy medve az intenzíven kötött ki, mert elfelejtették, hogy hülyéskedés helyett inkább mindkettőnek végig egész télen aludnia kellett volna (mint ahogy a többi rendes medvének és sünnek).

(a téma folytatásai: A vad nyulak, A kis gyufagyáros lány és A kipufogó)