Megvilágosodtam, rájöttem: a halál csak egy cogitus interruptus… Ennek örömére előhalásztam egy ismeretlen rejtekhelyről néhány régi jegyzetemet, melyben beszédes nevek halmazára leltem. (Volt még több is, de szerencsére azok nem kerültek elő…) Továbbá kéznél van egy versem, amit nemrég költöttem, a címe: A resti mesét. Ezekkel kívánok most mindenkinek boldog új évet!
A balszerencsés görög kártyás: Vesztesz Teosztasz
A fösvény délszláv üdülőtulajdonos: Drágán Csikorogakavics
A román népnemzeti antihős: Bátran-se de Botorul
A kellemetlen oláh származású szlovák nőszemély: Cicuska Takarodna Valachová
A konzervatív holland párbajhős: Flinta van de Messzehord
Az eltökélt örmény napközis szakács: Dzsemetken Amenzán Akaratlagosan
A tettenért zanzibári orvvadász: Szorula Hurokh
A mérsékelten őshonos mexikói asztalos: Nincspuhafatipli Voltez de Aztán el Fogyott
A nagycsaládos arab: Ali Farka Meggebed
A Nyugat-Európában vállalkozó, udvarias kínai: Schuldi Gung
A resti mesét
Őn dönt, ma este költ-e ményt,
vad kacsa vese kecseg-e egy kicsit,
hanyatt esetleg a csajszi compót?
Mert sok szar ecsettel
a vonást vissza
és a jó szóra kozást
csak az orv ős rendel.
A többiek meg felmásznak a létra
és onnan ürülnek a csónak.
Mindezt nem a közért,
hanem azért,
mert megmondta az Onkel,
hogy a forrasztáshoz ón kell.
A resti mesét hal ott tátog gyerek.
József Attila likes this. (Azt írta, hogy: „Nagyon fáj”.)
