Még az előző poszt írása közben botlottam bele újra egy, korábban már sokszor megcsodált, majd méltánytalan módon elfelejtett weblapba, mely a Commodore 64 Pixel Art Gallery nevet viseli, és elsöprő mennyiségben (és minőségben!) tartalmazza az elmúlt három évtized során felhalmozódott 64-es állóképeket. Természetesen ezek java része már a modern demo scene-ből származik, ám akad köztük néhány régi játékprogram nyitóképernyője is – utóbbiak pedig kiváló kontraszt gyanánt szolgálnak az előbbiekhez, még inkább kiemelendő azok mind fejlettebb technikai tökélyét, színes kreativitással teli eredetiségét és művészi színvonalú kidolgozottságát egyaránt.
Van itt
Személy szerint nekem mégis azok tetszenek a legjobban, amelyek a Commodore gép két „gyári” (azaz eredeti építői által tudatosan tervezett, és különleges technikai trükközések nélkül elérhető) alapfelbontását használják, a Multicolor és a Hires üzemmódokat. Ezeket a legkönnyebb beleképzelni a C64 korabeli (azaz nagyjából a ’80-as és ’90-es évek táji) közegébe – hiszen bízvást születhettek volna akár akkor is.
E kettőből is a Hires a legérdekesebb: hiszen ebben van a legtöbb korlát és megkötés (egy-egy 8x8 pixeles területen belül mindösszesen két-két használható színnel – ehhez hasonló volt például a Sinclair gépek grafikai üzemmódja, erre mondták azt, hogy „Spectrum-like”), és ebből kifolyólag ezt a legnehezebb megrajzolni, legalábbis úgy, hogy szép legyen (éppen ezért nem is nagyon használták ezt régen túl sok játékban); s mindezekhez képest meglepő, hogy ügyes, találékony grafikusok mit képesek kihozni a rendelkezésükre álló lehetőségből.
Ami pedig még érdekesebbé teszi számunkra, az az, hogy egy (khm!) „kortárs” magyar rajzoló és játékprogram-fejlesztő, azaz Leon (polgári nevén Szemeti Mihály) is egy ilyesféle stílusban (vagy legalábbis ezt az üzemmódot alkalmazva) készíti a 4 Emelet című vadonatúj grafikus kalandjátékát… Utóbbira pedig egyszer feltétlenül visszatérünk majd.