Máris itt van az a folyt. (amire a múltkor azt írtam, hogy köv.). Fenti címünk (mint maga a program szó is) kétféleképp értelmezhető: egyfelől mint iskolai számítógépekkel foglalkozó kulturális program – másfelől meg arra írott (oktató- vagy játék-) programként. Már a megelőző cikkből kiderülhetett, hogy a kalandjáték-programozás kezdetei összefüggenek az oktatási célra használt iskolai számítógépekkel.
Az első mikroszámítógépek, amelyek (az iskolákban) megjelentek hazánkban, azok az ABC 80-asok voltak, amelyeket néhány egyetem és főiskola szerzett be magának még a ’70-es évek végén. Ez egy svéd gyártmányú géptípus volt 3 MHz-es Z80-as mikroprocesszorral és 16 vagy 32 kB RAM-mal (1978-tól kezdve). Később Magyarországon is gyártották (a műanyag házat tartósabb és mutatósabb fémburkolatúra cserélve). Állítólag egész használható (más gépekhez képest hatékony és gyors) BASIC nyelvjárása volt (az angol Wikipedia-oldalon látható egy vicces kis összehasonlító táblázat, ami persze csalóka, hisz nem az egyes gépek valós tudását méri össze, hanem csak a BASIC interpreterekéit), ezért első tanulógép gyanánt jól szerepelt; nyilvános rendezvényeken és nyári táborokban gyakran felbukkant, és sokan szerezték az első ilyen tárgyú tapasztalataikat általa (többek között ugye Rátkai kolléga is erről számolt be).
A ’80-as évek második felében kezdtek kedvelt otthoni géppé válni a Commodore-ok, s mivel a C16 és a Plus/4 addigra az iskolaszámítógép-listán is már szerepelt (továbbá e gépcsalád legolcsóbb tagjai voltak), így ezeket vásárolták meg a legszívesebben az oktatási intézmények is (nekem ’87-ben lett egy saját C64-esem, miután már egy-két éve láttam vágyakozva azt egy „gazdag” osztálytársamnál). Jóval később, azaz ’98-ban (!) voltam sorkatona Kalocsán, és huszonöt éves friss diplomás informatikusként, a században az összesen két felsőfokú végzettségű és a szintén kevés „pösti” egyikeként (a túlnyomó többség tipikusan tizennyolc körüli, képzetlen vagy szakmunkás és vidéki srác volt) csodálkoztam rá, hogy mennyire sok családnál még akkor is a „komondorok” jelentették az otthoni számítógépet…
Ami meg a kettő között volt: az első és a második iskolaszámítógép-program (1981-82-ben és 1986-ban). Az elsőnek a sztárja az a (még egyelőre nem is létező) HT-1080Z volt, amiről már beszéltünk a TRS-80 kapcsán (mivel arról liszenszelték eredetileg). ’83 első felében került ki az állami megrendelés után készre gyártott 820 db. ilyen gép (és 112 db. ABC 80) az egyetemekre, a főiskolákra és a középiskolákra (jobb helyekre több is). Aztán lettek országszerte ismertek az olyan nevek, mint a TV-BASIC tanfolyam és a Számalk.
A mintegy öt évvel későbbi második pályázatra ráadásul ezt a modellt tovább is fejlesztették HT-3080C néven, csakhogy addigra már komoly konkurrencia volt jelen: nemcsak a már megemlített Commodore-ok és a Sinclairek, hanem számos egyéb Z80-ra alapuló magyar fejlesztés – legismertebb közülük a Primo és a TVC. (Az akkori összes közép-kelet-európai „szocialista” blokkba tömörülő országban a Z80-as rendszer volt a favorit, köszönhetően annak, hogy ez a processzor nem volt COCOM-listán, azaz legálisan importálható volt – ellentétben például a Commodore MOS alkatrészekkel –, azonkívül helyben le is klónozták.) A Videoton TVC vagy TV-Computer az Enterprise néven ismertté vált számítógépet gyártó nemzetközi vállalat egy korábbi tervének a liszenszére épült, és technikai színvonalban talán ez a legfigyelemreméltóbb mind közt, igaz, sajnos kissé elkésett, és (akárcsak a másik Enterprise, a támogatás híján) szégyenszemre, érdemtelenül a történelem süllyesztőjében kötött ki végül.
Szerencsére mára valamennyi gépről annak lelkes hívei összeszedtek minden, még föllelhető ismeretet egy-egy saját weboldalra gyűjtve, rendszerezve; ebbe beleértendő a rájuk írott szoftver java része, és az azok futtatására alkalmas emulátor is; ezért nem volt nagyon nehéz ezek közül kalandjáték-mazsolákat szemezgetni számomra, s ezt hamar meg is tettem (nem most, tavaly még). HT-re csak egyet találtam, egy Pestis címűt, melynek mind a szerzője, és mind a születési dátuma ismeretlen (mivel azzal kezdődik, hogy „Kaland-Játék-Kockázat”, ezért nem valószínű, hogy ’89 előtt keletkezett volna, hiszen addig ez a szlogen nem is létezett – hacsak nem utólag fűzte hozzá valaki); Primóra ellenben mindjárt hét darabot összeszámoltam – ami érdekes, hogy ebből kettő C16-os átirat, egy harmadik pedig egy ’87-es átdolgozása a DaCosta-féle egyik példajátéknak, a Kardhalak és kincseknek (ezt többek közt Enterprise-ra, Plus/4-re is átírták). A többinek a nyelvezete, stílusa és jellege is részint hasonló.
(előzmény: DaCosta könyve; a téma folytatása: Szörnyek az útvesztőben)
