A múlt hétvégét rászántam, hogy nekiálljak végre módszeresen hardvertesztet írni (miután már megígértem rég, hogy prezentálok ilyeneket, csak ezt eddig nem sikerült beszorítani az egyéb teendők közé). Ennek első számú alanya természetesen a Turbo Chameleon 64 kell legyen, mely a nyolcbites hardveremulálás egyik jelenlegi csúcsterméke és a 64-es architektúrájának legkiválóbb utókonstrukciója.
Valójában mindezeket a fenti jelzőket a Commodore One-nak kéne viselni. Azonban a C-One projekt sajnos elbicsaklott, több okból. Egyrészt kissé drága volt és bonyolult a retrófanoknak – másrészt pedig nem valósult meg az ígért szoftvertámogatása (anélkül meg nemcsak drága lett és bonyolult, de haszontalan is). Egy, a PC-s sztenderd ATX formátumhoz igazodó alaplapról beszélünk (mely ezáltal PC-s házban, PC-s tápegységről, PC-s külső perifériákkal üzemeltethető), s az egyik első újrakonfigurálható számítógépről egy Altera FGPA-vezérlővel (plusz egy csomó bővítéshez használható csatlakozófelülettel) ellátva: itt jelent meg az a koncepció, hogy a tetszés szerint programozott FPGA révén ugyanaz az eszköz mintegy „átváltozhat” mindenféle számítógéptípussá. Ehhez egy-egy ún. „mag” (azaz core) „szoftver” (azaz inkább mondjuk úgy, hogy leíró kód) rátöltése szükséges. (Egyébként a Chameleon 64-es magja kompatibilis maradt vele, azaz futtatható lenne C-One-nal.)
A bájos mosolyú Jeri Ellsworth tervezte az alaplapot, majd a német Individual Computers cég kezdte gyártani azt 2003-ban, s ez nagyon ígéretes kezdet volt. De a köztük lévő viszony megromlott, és Jeri végül nem írta meg a tervezett magokat a hardverre (helyette inkább nekiállt a DTV tervezésének). Mások viszont készítettek ide később Amstrad (CPC), Amiga (Minimig) és Spectrum (ZX-One) emulációkat többek közt. Az elsődleges platform azonban a C64 lett volna, nemcsak visszamenőleges kompatibilitással, de nagyléptékű újításokkal és kiterjesztéssel (hasonlóan a szintén félresiklott C65-höz). A gyári alapmag a SuperCPU-ban használatos 65816 processzorra építkezett, csakhogy annak (14-ről így is közel másfélszeresére túlpörgetett) 20 MHz-es órajele helyett itt már akár bőven 100 MHz fölé fel lehetett volna menni (függően az alkalmazott SD-RAM-ok aktuális időzítéseitől), így az eddigi legerősebb turbóteljesítményt nyújtva. (Ezenkívül szerepelt az étlapon a 1581-es lemezformátumok kezelése közönséges PC-s drive-okkal, plusz HDD és CD-ROM, a VGA-kimeneten pedig akár 1280x1024-es felbontás 256 színnel… stb.)
Utolsó kommentek