A macska, a veréb és a kis sün együtt üldögélt a verandán, az égbolton már lassan lefelé vándorló, és egyre mélyebb szögben rájuk eső, már nem forró, de nagyon kellemesen meleg késő délutáni napsütésben fürdőzve az alulról is hasonlóan simogató deszkákon, és mindenféle hétköznapi csacskasággal ugratták egymást barátilag, jóllakottan, lustán, amikor a macska váratlanul jelezte, hogy furcsa mozgást lát. Átfordult a hátáról a hasára, és úgy figyelt a távolba, mígnem a többiek is észrevették, hogy egy szürke kisegérke közelít.

Valójában ez a Nagyon Kedves Kisegérke minden egyes napon pontosan ugyanazt az utat tette meg, egymagában szerényen és szorgalmasan gyűjtögetve, csak a másik három tartózkodott eddig minden egyes alkalommal máshol, ezért találkoztak aznap este először.

- Szervusztok! - üdvözölte őket a kisegér. - Képzeljétek, ma van a születésnapom!

- Remek - közölte a macska, meleg, puha jobb tappancsát az egér fejecskéjén lazán nyugtatva. - És mennyi leszel most?

Mivel játékfejlesztéssel diplomáztam a Kandón 23 éve, melynek közelebbi témája a Hobbit volt, nemrégiben ennek örömére készített velem egy interjút a Magyar Tolkien Társaság az általuk szerkesztett Lassi Laurië című folyóiratba, mely épp most jelent meg. Mindenkinek szeretettel ajánlom az írást és az újságot (nem csak szakbarbároknak!). Ingyenesen letölthető PDF-ben (vagy megrendelhető, mert kis példányszámban megjelenik nyomtatásban is) az alábbi linkre kattintva (a 14-16. oldalon az interjú!) - a képre kattintva.

Újabb meghallgatható IDDQD podcast beszélgetés, ezúttal az egykori Mantis Software két tagjával (Herédi Attila és Gáspár Olivér, akikkel együtt dolgoztunk). (A képre kattintva jön fel!)

Miután több, mint egy hónapja már megy a kampány, és bizonyára sokan kíváncsiak rá, hogy milyen fejlemények vannak, úgy döntöttem, írok egy kis összefoglalót. Először is, hátra van még több, mint három hét, így aki eddig nem látta, vagy nem követte, nézze meg most itt (részint az „Updates” szekcióban felbukkantak már az új infók, de ezeket még kiegészítem).

A teljes kampányzárás augusztus végén történik, és az addig összegyűlő pénzösszeget (vagyis ami marad belőle, a levonások után) leghamarább valamikor szeptember első fele táján kapom meg (amiből még adóznom is kell az év végén). Ez azt jelenti, hogy a végleges terméket is szeptemberben rakom össze (a hó második felére van ütemezve szabadságom, amit részben ezzel töltök el), így akkor kapja kézhez mindenki.

Viszont ugye közben van az Árok Party (aug. 17-19. Ajka), és már megígértem, hogy megpróbálok addigra is összehozni valamit… A jó hír, hogy a kartondobozok már megvannak, illetve a borítóterv pedig félkész állapotban, azaz jó esély van rá, hogy sikerüljön nyomtatásba kerülnie addig. Lemezből is van egy pár darab, így az optimista forgatókönyv szerint ezekből fogok összeállítani egy kisebb pakkot, amit viszek magammal. (Ezeket majd akár meg is lehet venni ott, és természetesen a hiányzó „alkatrészeket” a végleges kiadáskor postán pótolom.)

Most, miután jó érzékkel belesűrítettem minden fontos hívószót a fenti címbe, melyre felkapják a fejüket az emberek, már kezdhetem a magyarázkodást…

Szóval kábé két hónapja kezdődött a dolog, mikor megtaláltam kilenc régi (az eladásból visszamaradt) Gálya-példányomat a pincémben más játékokkal együtt. Utána sokan érdeklődni kezdtek a „zsákmány” iránt (gyűjtők, akik megvennék, és régi rajongók), ami szöget ütött a fejembe. Végül arra jutotttam, hogy kellene egy újrakiadás, hogy mindenkinek jusson. Meg ugye, hogy pont a játék 25. évfordulóján történik épp mindez… Valamint az angol verzió, mely soha nem lett kiadva.

Elkezdtem tervezgetni, mire kiderült, hogy akad is egy nyomdász a retrós ismerősök közt: Sztojanov Péter Jr. (aki ezenkívül ismert steampunk művész, ráadásul retro hardvereket gyárt, és van egy saját webshopja). Vele levelezgettünk, amikor előbukkant Érdi Gergő Bosszú-remake projektje, és végül is ez adta az ötletet, hogy mielőtt belevágnánk, én is indítsak egy Indiegogo-kampányt ez ügyben. Tessék, itt van: The Galleon 25th Anniversary Edition (A gálya) C64 (boxed release) címmel, kattintsatok vagy a linkre, vagy a képre, aztán lehet olvasni és támogatni, legalábbis aki tud angolul (jó hosszú). Aki nem, annak pedig lentebb írok néhány infót (de azért az oldalt nézze meg!).

A fenti kampány kivonata elérhető PDF-ben (mind angolul, mind magyarul). A lényeg, hogy miután augusztusban közeleg az Árok Party 20. évfordulós rendezvénye (17-19-én lesz Ajkán), mi sem lenne alkalmasabb környezet a bemutatóhoz! Más szóval, ha minden jól megy, ott lehetne megvenni majd először a kiadványt (végleges „fogyasztói” árat nem tudok még mondani, de kábé néhány ezer forint lesz). Amúgy is egy különleges eseménynek ígérkezik, mint kiderült, hisz Stökiék is ott lesznek egy checkpoint élő közvetítéssel.

Érdi Gergő Bosszú-kampányt indított. Úgy is mondhatjuk, hogy ez lesz majd a Gergő Bosszúja: amit indigóval, vagyis Indiegogóval fog írni… Más szóval az Indiegogo bosszús lett. Elnézést, a szóvicc minősíthetetlen (ún. gesztipéterizmus). Tudtad? Zeneiskolában Tanita Tikaram.

Érdekességek a nagyvilágból. Tudtad? A U2 együttes Vidor Without You című száma arról szól, amikor a hét törpéből csak hat van meg.

Szóval Érdi Gergő korábban már egyszer átportolta az Időrégész c. klasszikust a modern környezetbe (Android és böngésző), s most hasonló célt vett a fejébe a később keletkezett Rátkai-játékokkal is: A bosszú és az Új vadnyugat 1-2. Ezek mind egy közös virtuális motort használnak, így elég csak azt portolni először, majd az eredeti tartalmakat beleültetni. És ennek érdekében indított egy Indiegogo-kampányt, ahol lehet támogatni kicsit anyagilag ezt a kezdeményezést.

Legalább egy évtizede nem jártam a saját pincémben. (Kivéve, mikor egyszer feltörték, de akkor is csak kívülről, a hegesztés és lakatcsere intézése végett.) Ugyanakkor tudjuk, hogy a megfelelő, freudista vagy jungiánus vélekedés szerint a pince egyúttal a tudattalan szimbóluma, ami idővel a nem használt vagy nem kívánatos emlékeink lerakóhelyévé is válik… Utóbbi értelmezés pedig elég könnyen tetten érhető a maga konkrét, tárgyi valójában akár, mely ráadásul olyankor a legszebb, ha „véletlenül” pont a kellő alkalomkor vet föl valamit (amire már nem is emlékszünk).

Néhány napja haza kellett ugranom egy ügyben, és hát ugye „véletlenül” úgy alakult, hogy az óbudai önkormányzat épp aznapra tűzte ki az aktuális, évi lomtalanítást. Nekem pedig dugig volt a pincém fölösleges lommal, úgyhogy kelletlenül, vonakodva bár, de rászántam magam, hogy nekiálljak rendezni e hosszú idők óta esedékes kötelességet. A nap végére nem is bántam meg, mert nemcsak rend lett, hanem váratlanul előkerült belőle egy ominózus doboz is…

Itt meghallgatható az egyik olyan beszélgetés, amit még az ünnepek közt vettek föl velem. (És nem az egyetlen, de a többi még titok.) A régi kalandjáték-programozói gályafutásomról, akarom mondani pályafutásomról szól. Az IDDQD blog checkpoint "Retro Gaming Podcast" sorozatában lett közzétéve ma délután.

Még éppenhogycsak nekikezdődött az ősz, amikor a kis sün és a nagy medve már az erdő mélyét járták, lesve, hogy majd hol érdemes szálláshelyet bérelni a téli álom hónapjainak a kibekkelésére. Ekkor történt meg, hogy ráleltek a kipufogóra. A baljós fémtest más autóalkalmatosságokkal együtt hevert, rozsdásan és félig beágyazottan a hulló levelekkel takart nedves avarban.

A sün szemében egész hatalmasnak tűnt, és valahogy a tojásokkal teli űrjárművet juttatta az eszébe az Alienből, amit egyszer látott. Megborzongott: talán időtlen idők óta itt áll. Ránézésre mindenképpen régebbinek látszott, mint egy sünöltő (de nem tudta, hogy medveöltőben ez milyen hatást kelthet). Kíváncsian kérdezte a medvét:

– Te, te tudod, hogy a kipufogó valójában micsoda?

A medve először csak mellébeszélt, mivel nem akarta azt a hatást kelteni, hogy nem tudja; de miután nem tudta, és ő is kíváncsi volt rá, így végül is az lett belőle, hogy elmentek a bölcs bagolyhoz, akit megkértek, hogy mondja el, hogy ő mit tud. A bagoly készségesen elmagyarázta nekik, hogy kérem szépen, az ősi maya kultúrának volt egy ún. kipu-írása, vagy az eredeti helyesírás szerint quipu, ami ilyen kötelekre kötött csomókból állott, és valamivel ugye azt is fogni kellett, ennek érdekében pedig ún. kipu-fogót használtak.

Máris úgy érezték, mindent értenek. Megköszönték, aztán szépen visszaballagtak. A medve közben kikövetkeztette, hogy nyilván nem pusztán az eszközt hívták kipufogónak, hanem azt is, aki használta, és az ilyen személyeket nagyon megbecsülték, magas rangú szellemi vezetőnek számítottak a társadalomban.