A macska, a veréb és a kis sün együtt üldögélt a verandán, az égbolton már lassan lefelé vándorló, és egyre mélyebb szögben rájuk eső, már nem forró, de nagyon kellemesen meleg késő délutáni napsütésben fürdőzve az alulról is hasonlóan simogató deszkákon, és mindenféle hétköznapi csacskasággal ugratták egymást barátilag, jóllakottan, lustán, amikor a macska váratlanul jelezte, hogy furcsa mozgást lát. Átfordult a hátáról a hasára, és úgy figyelt a távolba, mígnem a többiek is észrevették, hogy egy szürke kisegérke közelít.
Valójában ez a Nagyon Kedves Kisegérke minden egyes napon pontosan ugyanazt az utat tette meg, egymagában szerényen és szorgalmasan gyűjtögetve, csak a másik három tartózkodott eddig minden egyes alkalommal máshol, ezért találkoztak aznap este először.
- Szervusztok! - üdvözölte őket a kisegér. - Képzeljétek, ma van a születésnapom!
- Remek - közölte a macska, meleg, puha jobb tappancsát az egér fejecskéjén lazán nyugtatva. - És mennyi leszel most?
Utolsó kommentek